Mindent a gyémántokról

Mit kell tudni a drágakövek királyáról?

Habár keménysége, nehezen megmunkálhatósága miatt eleinte kevésbé használták ékszerek készítésére, a gyémánt mintegy három évezred óta megingathatatlan és előkelő szerepet tölt be az ékkövek világában. Nem csoda hát, hogy manapság rendkívüli jelentéssel bíró gesztusként tekintünk egy ilyen fenséges kővel ékesített ajándékra.

Ez a cikk az alapvető tudnivalók összefoglalásával segíti a gyémántok tengerében való tájékozódást.

Miből lesz a cserebogár?

Csakúgy, mint a tolltartóban heverő ceruzák grafitját, a gyémántot is szénatomok alkotják. E két anyag rokonságát jól bizonyítja, hogy egy gyémántkristály vákuumban 2200 °C-on mindössze három perc alatt képes grafitizálódni.

A különbség a szabályosságban rejlik: a természetben előforduló szén kristályosodhat szabálytalan („elcsúszott”), illetve szabályos elrendezésben. Ez utóbbi esetben keletkezik a karbonból gyémánt.

Oktaéder alakú gyémántkristály

A csiszolt gyémántok nemzetközi osztályozása

A csiszolt kő legfontosabb tulajdonságait az úgynevezett nemzetközileg alkalmazott 4C elve foglalja össze:

1. Color, azaz szín: A gyémánt lehetséges színei felölelik a szivárvány összes árnyalatát. Sőt, a köztudatban élő fehér kő nem is a legegzotikusabb. Ritkaság alapján a piros szín számít a legértékesebbnek, ezt követi a zöld, kék, rózsaszín, kanárisárga, fehér, sárgásfehér, sárga, barna, és végül a fekete.

2. Clarity, másnéven tisztaság: A gyémánt tisztasága alapján megkülönböztetünk clean (tiszta), illetve pique (valamilyen szépséghibás) köveket. A csiszolt drágakő zárványait, felületi és belső hibák méretét, alakját, láthatóságát, illetve gyakoriságát figyelembe véve rangsorolják más-más szemléletek alapján. Nemzetközileg leginkább a skandináv skála az elfogadott.

3. Cut, magyarul csiszolás: Az ékkő csiszolása nemcsak a gyémánt alakját, hanem annak arányosságát, szimmetriáját is jelenti. Ugyan a hétköznapi gyémántüzlet kevésbé fektet hangsúlyt erre a tulajdonságra, a gyémánt csillogása, „tüze” annak csiszolásából ered. A legelterjedtebb csiszolási forma a briliáns, mely precíz matematikai számolásoknak köszönhetően a drágakőre eső fény csaknem 100%-át képes visszaverni.

4. Carat,avagy súly: A gyémánt tényleges (mérlegen mért) súlya a 20. század elejétől kezdve karát (ct) mértékegységben értendő, milligrammal egyeztetve pedig 1 ct 200 mg-nak felel meg. A hétköznapokban azonban rendszerint a könnyebb, 0,3-0,5 karátos drágakövek népszerűek, így szükséges volt bevezetni a pont (point) mértékegységet, amely 0,01 karáttal egyenlő.

Többek között ezeket a tulajdonságokat is tartalmaznia kell az egyes gyémántokhoz járó tanúsítványnak. Ezek az úgynevezett „certificate”-ek nemcsak kereskedelmi szempontból, hanem a hétköznapi ember számára is nélkülözhetetlenek, ugyanis a megvásárolni kívánt kő pontos adatait rögzítik. Az átverések elkerülése érdekében a drágakőre azonosítási szám is kerül, amelyet a független szakértői laboratóriumok kezéből kikerülő tanúsítvány szintén tartalmaz.

Mennyibe kerül?

Van egy széleskörűen elfogadott mondás, miszerint az emberek azért vásárolnak gyémántot, mert drága, innentől kezdve pedig nem csupán az előállítási költséget, hanem az ékkő eszmei-és csereértékét is meg kell fizetni.

A – beszédes megnevezéssel élve – drágakő árazása a Rapaport®-lista alapján történik, melyet a tőzsde határoz meg. A kéthetente szerkesztett lista a 4C-ben összefoglalt tulajdonságokat figyelembe véve adja meg a gyémántok dollárban értendő árát, így általánosságban elmondható, hogy a gyémánt karátára egyenes arányban változik a kő színével, tisztaságával, csiszolási formájával és súlyával. Megfigyelhetők azonban árugrások az úgynevezett mágikus gyémántméretek esetében. Ezek többnyire az ékszerpiac aktuális igényei miatt népszerűbbek, mint például a 0,5 ct nagyságú kő, amelyet hangzatosan „félkarátos gyémántként” árulnak.

Mindegy tehát, hogy a gyémántok iránti érdeklődés apropója eljegyzés, évforduló, esetleg születésnap, e drágakő ajándékozása bármilyen alkalomra emlékezetes választás lehet.

A cikk alapjául Kakas Péter „A gyémántról” című könyve szolgált.